Régebben az alap elrendezés az volt, amit a panel házaknál látunk. Előszoba, konyha, fürdő, esetleg külön wc, és külön nyíló szobák. Egyszerű, praktikus, jó helykihasználás. Akik kevés pénzből kénytelenek lakni, most is ezt keresik, hiszen nekik a nappali, az luxus. A hálószobában miért ne lehetne ellenni nap közben is? Különösen, hogy akkor általában a felnőttek dolgoznak, a gyerekek meg iskolában vannak, így a nappali nem más, mint az esti TV szoba.

A frissebb trendek azonban elvisznek minket ebbe a luxus irányába. Ma már a nappali a konyhával egybe van, sőt sok helyen már a klasszikus előszoba is ebbe a térbe olvad be. Luxusnak luxus, de azért nem céltalan. A nappali immár közösségi tér, ráadásul nem csak a szűk családé. Ide már meg lehet hívni a barátokat, ismerősöket, lehet "partizni". Nagyon friss, nagyon modern.

De azért nincs új a nap alatt.

Sokszor, amikor valami problémára megoldás kell, szívesen nézem meg a régi parasztházakat, hiszen azokba ezer év bölcsessége van beépítve. Például ez is. A régi tornácos parasztházaknál a tornácról a konyhába lépünk be, és ez volt régen valójában a nappali. Itt főztek, itt étkeztek, itt ültek le a szomszédokkal pletykálni, vagy este kártyázni. Nem volt persze kanapé, tévé meg hasonló úri huncutságok, de itt élt a család.

Ismét nyert hát az ezer éves népi bölcsesség a tervezéssel szemben, még akkor is, ha erről a tervezők jelentős része nem is tud.

A magam részéről a nappalis, amerikai konyhás elrendezést szeretem, de érdekelne mások hogy gondolkodnak.